A 2023-2028 vizsgálati időszak résztvevőinek: az őszi monitorozás kezdete szeptember 1!
A klímaváltozás egyre bizonytalanabbá teszi a természetes regenerációt. Klímakamrás kísérleteinkben – ugyanazokat a magokat használtuk, amelyekből később a résztvevőinknek is küldtünk – két fő stresszfaktort teszteltünk: a rövidebb, melegebb teleket, amelyek csökkentik a magok számára szükséges hideghatást, és a melegebb, szárazabb tavaszokat, amelyek növelik a csemeték párologtatását. Posztdoktori kutatónk, Leo Zeitler elemzései alapján a jegenyefenyő csemeték ellenállóbbak a megváltozott körülmények között, míg a bükk nehezebben éli túl, ha klímastressznek van kitéve.
A klímakamrákban több mint 34 000 magot teszteltünk, amelyeket 32 jegenyefenyő- és bükkpopulációból, populációnként körülbelül 10 anyafáról gyűjtöttünk össze Európa több pontján. A magokat kétféle téli sztratifikációnak vagy rétegzésnek (hosszú illetve rövid) és kétféle tavaszi hőmérsékletnek (hűvös illetve meleg/száraz) tettük ki. Ezután néhány naponta figyeltük a csemeték fejlődését három hónapig, ami nagyjából egy természetes tenyészidőszak hosszának felelt meg. A fa fejlődésének legelső szakaszait vizsgáltuk – a magtól a fiatal csemetéig.
A rövid sztratifikáció mindkét fajnál késleltette a csírázást, míg a száraz/meleg csírázási körülmények felgyorsították azt (lásd a lentebbi ábrát). A Fagus fajok csírázási aránya (azaz azoknak a magoknak az aránya, amelyekből hajtás fejlődött) csökkent a meleg téli körülmények hatására, míg az Abies fajok csírázási aránya magas maradt még rövid ideig tartó hideghatás és szárazabb, melegebb tavaszi körülmények között is. A rövid sztratifikáció hatása azonban később jelentkezett a fejlődés során: mindkét fajnál bizonyos származási helyekről begyűjtött magokból fejlődő csemeték növekedése melegebb körülmények között leállt, ami a származási helyek genetikai háttere és a kezdeti növekedési stádium környezeti feltételei között lévő összefüggést tükrözi. Az Abies fejlődését jobban befolyásolta a származási hely, ami erősebb adaptív divergenciára utal, míg a Fagus növekedése a származási helyek tekintetében egyenletesebb volt, ami nagyobb kolonizációs potenciált jelez.
Összegzésként az Abies és a Fagus életciklus-stratégiája jelentősen eltér egymástól: míg az Abies magok mind a teljesítőképességet, mind csírázási sebességet figyelembe véve jól csíráztak, a fejlődés későbbi szakaszában stresszhatásra adott rugalmas reakciót figyeltünk meg, amely a stressz hatására megnyilvánult csökkent fejlődési sebesség volt. Ezzel ellentétben a Fagus már a csírázás során érzékelte a stresszt, kevesebb mag csírázott ki, és habár a magoncok egyenletes ütemben növekedtek, később magasabb volt a mortalitásuk.
Eredményeink azt mutatják, hogy a csemeték korai fejlődését a genetikai háttér és a környezeti feltételek, többek között a téli hideg, a tavaszi csapadék és hőösszeg egyaránt befolyásolják. A származási helyek előre történő meghatározása segíthet a fenyőpopulációk fenntartásában, hiszen így azok természetes módon regenerálódhatnak még a jövőben várható rövidebb tél és melegebb/szárazabb tavasz és nyár ellenére is. Ezzel szemben a bükk természetes regenerációja a jövőbeli éghajlatváltozási forgatókönyvek szerint tovább csökkenhet, amit a kifejlett bükkfákra vonatkozó legújabb kutatások is alátámasztanak.
Folytatódik a 2021-2023 közötti vizsgálati időszak során mért adatok elemzése! Ebben a vizsgálati időszakban 7 országból 18 önkéntes vett részt mikro-kertek telepítésében (100 és 1400 m tengerszint feletti magasság között). A jegenyefenyő esetében 13, a bükk esetében 10 származási helyről begyűjtött magokat ültetettek el. A résztvevők a 2022-es vegetációs időszakban monitorozták a csírázást, a fenológiát és a túlélési arányt. A megfigyelések 2023-ban is folytatódnak, a mért adatok a vegetációs periódus végén kerülnek majd elemzésre.
Az alábbiakban összefoglaljuk a klímakamrában (a WSL-ben) és a különböző országokban telepített mikro-kertekben tapasztalt csírázás sikerességét és a növekedés gyorsaságát. Úgy döntöttünk, hogy a csírázott magok kumulatív százalékos arányát mutatjuk be a hőösszeg (vagy másnéven a növekedési foknapok - Growing Degree Days, GDD) függvényében, ami a hőmérséklet összeadódásának mérőszáma. Ahhoz ugyanis, hogy a magok kicsírázzanak és egészséges csemetékké fejlődjenek, télen hideghatásnak (lehűlés), majd a növekedési időszakban melegnek és megfelelő mennyiségű páratartalomnak kell érnie őket. A GDD azt mutatja, hogy mennyi hő adódott össze azóta, hogy a napi középhőmérséklet elérte az 5°C-ot. A GDD használata azért is jobb a dátum megadása helyett, mert egyrészt biológiailag is értelmezhető, másrészt lehetővé teszi a különböző környezeti viszonyok között növekvő csemeték fejlődésének összehasonlítását is. A vonalak a különböző származási helyek csírázási eredményeit jelzik, a pontok pedig a megfigyelések időpontját.
A rendszeres monitorozás rendkívül fontos, mert értékes információkkal szolgál. A különböző származási helyekről származó, különböző környezeti feltételek között fejlődő magok csírázásának sikerességét és növekedésének eredményét csak rendszeres megfigyelések alapján lehet megérteni! Köszönjük minden résztvevőnknek a monitorozásra fordított időt és munkát! Az újonnan csatlakozott résztvevőinket is arra biztatjuk, hogy akkor is végezzék el a monitorozást, ha kevés mag csírázik, mert ezek az adatok segíthetnek a csemeték fejlődését korlátozó feltételek beazonosításában.
Lényeges különbségek vannak a származási helyek és a mikro-kertek között. Az erdészek jól tudják, hogy a különböző származási helyekről származó fák növekedésében eltérés tapasztalható. Azonban kevésbé ismert tény, hogy a származási helyek közötti különbség a korai életszakaszokban is megfigyelhető, mégpedig az eltérő környezeti viszonyok miatt! Például a Grúziából származó Nordmann fenyő (Abies nordmanniana) és a Szlovéniából származó bükk (Fagus sylvatica) a legtöbb mikro-kertben és a klímakamrában is jól csírázott. Azonban néhány származási hely esetében a környezeti feltételek fontosabb szerepet játszottak: az Iránból származó bükk a klímakamrában nagyon jól, a mikro-kertekben viszont kevésbé jól csírázott.
A csírázóképesség lehet ugyanolyan a mikro-kertekben, mint a klímakamrában! Például a Korzikáról származó fenyő és a Massif Armoricain-ból származó bükk egyaránt magas csírázóképességet mutatott a kamrában és a természetben, a szlovéniai bükk és a romániai fenyő viszont jobban csírázott a mikro-kertekben, mint a klímakamrában.
2022. július
Az egyik hallgatónk, Mert Celik, folytatta a Johannes Alt által megkezdett klímakamrás kísérletet (lásd lentebb a 2022. áprilisi eredményeket), és befejezte a 2021-2023 közötti vizsgálati időszak esetében használt összes származás vizsgálatát. Ez az Abies alba, Abies nordmanniana, Fagus sylvatica és Fagus orientalis valamennyi származását magában foglalja.
Ugyanazt a sötét-fény ciklust (16 óra sötétség, 8 óra megvilágítás) alkalmazva a kísérletet ezúttal 16 hétig folytattuk, hogy lássuk, eléri-e a csírázási arány a maximális értéket. A környezeti hőmérséklet az első kilenc hét során 5-15 oC volt, majd a kísérlet további részében 10-20 oC-ra emeltük. Minden faj és származás esetében a csírázási arány a kísérlet megkezdése után 80-85 nappal érte el a maximális értéket.
A kísérlet befejezése után Mert Celik összevetette az első és a második kísérlet eredményeit, és megállapította, hogy az Abies nemzetségbe tartozó fajok csírázási aránya 9% és 65% között mozgott, az átlag csírázási arány 33% volt. A kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana) 65%-os csírázási arányával az összes többi jegenyefenyő fajt megelőzte. A Fagus nemzetségen belül az iráni Alborz-hegységből származó keleti bükk érte el a legmagasabb, 72%-os csírázási arányt. A származásokat tekintve a csírázási arányok 0% és 72% között mozogtak, az átlag csírázási arány 29% volt. A Romániából (Keleti-Kárpátok) és Svájcból (Salenstein) származó bükk egyáltalán nem csírázott ki a kísérlet során.
Ezek az eredmények részben azt tükrözik, ami a mikro-kertekben történik terepen (lásd az előzetes eredményeket lentebb!).
2022. június
A 2021-2023 közötti vizsgálati időszak résztvevői 2022. tavaszától kezdődően egy teljes vegetációs időszakon keresztül gyűjtötték az adatokat. Tekintse meg a lentebb látható grafikonokat, amelyek megmutatják, hogy mi történt az egyes mikro-kertekben, melyik származási hely hol teljesített jobban stb.
A legördülő menüben különböző változókat választhat. A választása alapján láthatja:
a magok százalékos csírázási arányát az egyes mikro-kertekben ("Micro-garden")
a kicsírázott magok számát az egyes csírázási stádiumokban ("Germination stage")
a magok százalékos csírázási arányát a különböző származásokra vonatkozóan ("Provenances-Abies" vagy "Provenances-Fagus")
a magok százalékos csírázási arányának alakulását az egyes mikro-kertekben ("Evolution-Abies" vagy "Evolution-Fagus")
a kicsírázott magok számát valamennyi származásra vonatkozóan az összes mikro-kert esetében ("Heatmap-Abies" vagy "Heatmap-Fagus")
2022. április
A 2021-2026 közötti vizsgálati időszakban használt vetőmagok egy részét Johannes Alt, mesterszakos hallgató a WSL klímakamrájában tesztelte. Johannes célja az volt, hogy figyelje a különböző származási helyekről érkezett magok csírázási arányát száraz és nedves körülmények esetén. A csírázási tesztet egy klímakamrában végezte, ahol nyolc héten keresztül 16 órás éjszakai és 8 órás nappali ciklus volt beállítva 5-15°C-on, majd további két héten keresztül 10-20°C-on.
Az európai bükk átlagos csírázási aránya 38,2% volt (29% és 59% között változott a különböző származások között), míg a jegenyefenyő esetében 25,4% (9% és 39% között). A különböző vízállapotoknak nem volt jelentős hatása a csírázási arányra. Mindazonáltal Johannes mind az európai bükk, mind a jegenyefenyő esetében azt tapasztalta, hogy a különböző származásoknak jelentős hatása van a csírázási arányra, ami azt jelzi, hogy nem mindegyik származású mag számára alkalmasak a vizsgálati körülmények.
A második csírázási kísérlet a többi származási helyről származó maggal jelenleg is folyamatban van. Az összes származási hely vizsgálatának összesített eredményei megfelelő összehasonlítási alapot nyújtanak majd a mikro-kertekben történő csírázással való összehasonlításhoz. Ez segíteni fog nekünk abban, hogy információt kapjunk arról, hogy a különböző származási helyekről származó magok megfelelőek-e, ill. használhatók-e a támogatott fajvándorláshoz!
2021. november
Érdeklődő, lelkes magánszemélyek és civil szervezetek segítettek nekünk a projekt különböző lépéseinek kidolgozásában Skóciában, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban és Magyarországon. Közösen teszteltük a kísérleti terv első változatát, beleértve a magok rágcsálók elleni védelmét (fém magvédő kupolákkal) és a gyomkonkurencia megakadályozását (talajtakaró fóliákkal).
Míg a többi csírázó növénnyel, magonccal való versengés nem volt jelentős, az egerek és csigák nagy károkat okoztak, megették a magokat és a magoncokat. Ezért egy újfajta magvédő kupolát terveztünk, amit a következő vizsgálati időszakokban használunk majd.
Az önkéntes részvételen alapuló közösségi kutatás egy olyan nagyszerű módszer, ami a tudományos közösség és a társadalom számára egyaránt előnyös. A legelső résztvevőinknek köszönhetően megtapasztaltuk, hogyan tudjuk bevonni a kísérletünkbe a magánszemélyeket, és hogyan tudunk velük együttműködni. Így felkészülhettünk a következő vizsgálati időszakokra, mert sok önkéntes erdész részvételére számítunk!